Walter Gropius német építész 1919-ben Weimarban alapította Bauhaus iskoláját, a 20. század egyik jelentős alkotóműhelyét. Erősödő nemzeti szocialista nyomásra először Dessauba, majd 1932-ben Ludwig Mies van der Rohe építész vezetésével Berlinbe települt át az intézmény.
A Gestapo 1933 júliusában számolta fel végleg németországi működését. Később a tengerentúlon New Bauhaus néven folytatódott az oktatás.
A Bauhaus szellemében működő műhely a korabeli képzőművészeti akadémia és az iparművészeti iskola egyesüléséből jött létre és arra volt hivatva, hogy áthidalja a szakadékot a művészet és ipar, a művészet és technika között, valamint új módszerrel tekintett a formaképzés problémáira is.
Főként építészettel foglalkoztak, de helyet kapott a kézművesség, a tipográfia, a dizájn és a színház is. Olyan, a művészet iránt fogékony, problémákra érzékeny, széles látókörű és képzett magyar mesterek is oktattak az intézményben, mint Moholy-Nagy László vagy Breuer Marcell.
Walter Gropius, a stílus atyja 1922-23-ban hozta létre az ipari formatervezés egyik első függő lámpáját a weimari iskola igazgatói szobájába. Két évvel később, 1925-ben a német Max Krajewski ugyanebben a szellemben tervezett világítást.